Mi a jó abban, ha a fénnyel szemben állsz?
Hogy nem látod az árnyékokat.
Lehet ragyogni. Nem tilos. Tessék csinálni, ingyen van. Durván megéri. Nehogy azon kapjalak benneteket, hogy valami mást csináltok. Ez a házifeladat.
2011. április 28., csütörtök
2011. április 22., péntek
ébrenlét
Lujzika fát ültet a gyerekekkel, Lujzika látta Stara Planinát és le lett nyűgözve, Lujzika nyomul a városházán, Lujzika egyre jobban tud bolgárul, Lujzika talál egy diszkót retró zenével és végigtombolja az estét, Lujzika sört fogyaszt és lengyel kajákat eszik, Lujzika hajnalba nyúló beszélgetéseket folytat a lakótársával, Lujzika Gotan Projectet hallgat, Lujzika asztalterítőt vasal, Lujzika kitakarítja és feldíszíti a konyhát, és készen áll a húsvétra, Lujzika egy szál pulóverben örülhet a tavasznak, Lujzika egy darabig most nem tervez hazamenni.
Nyussz, nyussz! Bódottság néktek!
Честит Великден!
2011. április 20., szerda
kalap kabát
bár még csak szerda, de a hát körbeudvarlós szövege:
-You are so small, you are too sweet, you are so cute!
-Eee, what do you think, I'm a fucking palm tree or what??
-You are so small, you are too sweet, you are so cute!
-Eee, what do you think, I'm a fucking palm tree or what??
2011. április 18., hétfő
öreg néne őzikéje
szóval üdv az magasságos Balkánról:)
kedveskéim, nem írtam, gyorsan telnek a napok, a hétvégén Szófiában voltunk, és megint nem sikerült látnunk a várost. Minden mást viszont véghez vittünk. Most, hogy egy kisvárosban tengetem a napomat, Szófia felért New Yorkkal (na jó, kisebb eltérésekkel). Kemény.
No, reagálva elnöktársam fejtegetéseire: azt hiszem, most a helyemen vagyok. Itt sem tökéletes semmi, de olyan dolgok történnek nap, mint nap, amiket sosem fogok elfelejteni. Ma reggel arra ébredtem, hogy munkatársam fekszik mellettem. Itt aludt, mert félt hazamenni egyedül. Felébredünk, megkávézunk, röhögünk, játszunk egy ausztrál társasjátékkal és mr2-t hallgatunk, egyszerűen csak létezünk. Miért nem csinálok olyat, amit élvezek? Sosem volt időm rájönni, mi az, amit élveznék, mert azzal foglalkoztam, ami elkeserít. Rájöttem itt, hogy rengeteget kell még tanulnom, főleg más emberektől és sok dolgot látnom kell, de új szemekkel. Az otthon töltött időben háborgó tenger lettem, csontvázakat tuszakoltam az egyre kisebb szekrényembe és meg is lett az eredménye. Ide jöttem, és itt minden új volt és olyan emberekkel találkozok, akik vigyáznak az álmaimra, anélkül, hogy milliárd éves barátság kötne minket össze. Hogy én mit kezdek velük, az már rajtam múlik. Számomra megtalálni a boldogságot nem könnyű, de itt minél közelebb érzem magam hozzá. Nem színezek. Mosolygok és közben rendezgetem a dolgaimat. Ha valami nem megy, magamat megcáfolva, képes vagyok megint nekirugaszkodni.
Olaszország. Számomra pedig olyan, mintha meg sem történt volna. Ez a Balkán, egy kommunista város, nem éppen a világ közepe, csóróság van, de az emberek otthonná teszik ezt az országot. Nincs itt semmi különleges. Vannak rejtett kincsek. Ha unatkozunk, alakítjuk a magunk családi szappanoperáját, de ez így van rendjén.
Egyszerűen itt vagyok és maradok. A hegyek között.
Na, Lujzika most felelt, leülhet.
kedveskéim, nem írtam, gyorsan telnek a napok, a hétvégén Szófiában voltunk, és megint nem sikerült látnunk a várost. Minden mást viszont véghez vittünk. Most, hogy egy kisvárosban tengetem a napomat, Szófia felért New Yorkkal (na jó, kisebb eltérésekkel). Kemény.
No, reagálva elnöktársam fejtegetéseire: azt hiszem, most a helyemen vagyok. Itt sem tökéletes semmi, de olyan dolgok történnek nap, mint nap, amiket sosem fogok elfelejteni. Ma reggel arra ébredtem, hogy munkatársam fekszik mellettem. Itt aludt, mert félt hazamenni egyedül. Felébredünk, megkávézunk, röhögünk, játszunk egy ausztrál társasjátékkal és mr2-t hallgatunk, egyszerűen csak létezünk. Miért nem csinálok olyat, amit élvezek? Sosem volt időm rájönni, mi az, amit élveznék, mert azzal foglalkoztam, ami elkeserít. Rájöttem itt, hogy rengeteget kell még tanulnom, főleg más emberektől és sok dolgot látnom kell, de új szemekkel. Az otthon töltött időben háborgó tenger lettem, csontvázakat tuszakoltam az egyre kisebb szekrényembe és meg is lett az eredménye. Ide jöttem, és itt minden új volt és olyan emberekkel találkozok, akik vigyáznak az álmaimra, anélkül, hogy milliárd éves barátság kötne minket össze. Hogy én mit kezdek velük, az már rajtam múlik. Számomra megtalálni a boldogságot nem könnyű, de itt minél közelebb érzem magam hozzá. Nem színezek. Mosolygok és közben rendezgetem a dolgaimat. Ha valami nem megy, magamat megcáfolva, képes vagyok megint nekirugaszkodni.
Olaszország. Számomra pedig olyan, mintha meg sem történt volna. Ez a Balkán, egy kommunista város, nem éppen a világ közepe, csóróság van, de az emberek otthonná teszik ezt az országot. Nincs itt semmi különleges. Vannak rejtett kincsek. Ha unatkozunk, alakítjuk a magunk családi szappanoperáját, de ez így van rendjén.
Egyszerűen itt vagyok és maradok. A hegyek között.
Na, Lujzika most felelt, leülhet.
2011. április 8., péntek
fukusima
nincs szebb, mint annyi idő után megszabadulni az üres, ám de rohadt nehéz bőröndtől. Mindenkinek szép hétvégét kívánok!
és nyugi, nem várom, hogy kommenteljetek, rájöttem, hogy én is többször nézek rá a napiszar.com-ra, mint a saját blogomra, így tőletek sem várom, hogy olvassatok. Vegyetek nagy levegőt, szívjátok be és élvezzétek!
és nyugi, nem várom, hogy kommenteljetek, rájöttem, hogy én is többször nézek rá a napiszar.com-ra, mint a saját blogomra, így tőletek sem várom, hogy olvassatok. Vegyetek nagy levegőt, szívjátok be és élvezzétek!
2011. április 4., hétfő
több, mint bolondok napja
Péntek, mert április elseje.
A hétvége során kétszer akartak letartóztatni, eltérő okok miatt. Majd nemzetközi autóstoppal (egy spanyol, egy török sapkában és szemüvegben és én) kalandozván találkoztunk egy idegbeteg, alkoholista szinglivel, aki 200-zal vette a kanyart. Láttam kommunista zombit fényre és gyatra popzenére táncolni és egy elhagyatott színházban táncoltunk Michael Jacksonra, felmásztunk a reflektorok mögé, püföltök a zongorát, felpróbáltuk az összes jelmezt, orosz katonának öltözünk, tésztát ettünk ketchuppal és végül fáradtan hazaértünk. Most mini telefonáló kis trollokkal küzdünk és élvezzük minden percét. Na, ez a bolgár lájfsztájl. Nektek is hasonlókat!
A hétvége során kétszer akartak letartóztatni, eltérő okok miatt. Majd nemzetközi autóstoppal (egy spanyol, egy török sapkában és szemüvegben és én) kalandozván találkoztunk egy idegbeteg, alkoholista szinglivel, aki 200-zal vette a kanyart. Láttam kommunista zombit fényre és gyatra popzenére táncolni és egy elhagyatott színházban táncoltunk Michael Jacksonra, felmásztunk a reflektorok mögé, püföltök a zongorát, felpróbáltuk az összes jelmezt, orosz katonának öltözünk, tésztát ettünk ketchuppal és végül fáradtan hazaértünk. Most mini telefonáló kis trollokkal küzdünk és élvezzük minden percét. Na, ez a bolgár lájfsztájl. Nektek is hasonlókat!
2011. április 1., péntek
örök marad
"Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz"
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz"
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)