az a valami

amikor 85 éves nagymamám közli, hogy ír egy füzetbe... dalokat, amikre emlékszik. Ír, hogy ne felejtsen el írni. Ezt mondta. Én erre tespedjek a múzsa hiányában? Nem jogos. Kicsit elszégyelltem magam, s jól lehet az ihlet és az élet most éppen nem azt a keringőt járja, amit pár hónappal előbb, de mindig van egy rejtek, egy kicsi, ott, egészen az agyamban, a szívemben. Hívják úgy a nagyfejűek, ahogyan akarják. Ígéret híján, de tapasztalattal, egy élettel és egy ismételt találkozással köszönök most csak be. Szerencsés vagyok. Nagyon.