kicsit írja most magát a történelem

Nem szeretnék önzőzni. Így álljon hát itt pár személyes sor, aztán meg a szokásos misztérikus-hisztérikus pörgéseim.
Először is szívből szeretném köszönteni távoli barátosnémat:) Sok boldogságot neked, nektek. Ez a pár sor elég halandó, elég közhelyes, de kezdem már kapirgálni milyen az, ha szívből jön. Sokat jelent. Remélem neked is.
S oly kedves barátomnak pedig… legyen köztünk távolság, üres boros poharak tömkelege, melyeket talán nem együtt ürítünk ki, mindez csak egy kis halom, jelentéktelen. Ne aggódj, nyüsszögéseim hangjai elég messzire elhallatszódnak majd. S a hóban, sárban… de tudod. Azért hát még is csak szar érzés. Azt tudd: én integettem neked… de így jár az, akinek nem működik az ablaktörlője!:)

Az itteni parázson izzó maradék pár hét meg… változatos. Meg üvöltő szelek, lengyel akcentussal felolvasva, Büszkeség és balítélet csajosestézése, Mefisztó életben tartása, akinek láthatólag tetszik ez az időjárás. Savanyú, de kellemes szél, naplemente lusta, levelek és a Balkán színesedik. Hát nem halok bele a borzalomba. Látvány. Képződések, képzelődmények. Mellesleg lelkes munkába álltam, eddigi cselekményeimet angol nyelvű kötetkébe szerkesztettem, a gyerekekkel színházat tervezünk, régi fényképeket nézegetünk, amúgy meg közelgő születésnaprengeteg. A hétvégét a kis szektásokkal töltöttük (megőrültök: YMCA- már a kezemmel is tudom csinálni zenére!) és kíméletlenül felzabáltunk mindent az álló fogadások alkalmával, továbbá rájöttünk, hogy idősödünk. Bolgár legenda megtekintése, héliumos lampion égbebocsátása, házi rakia titkos megízlelése, ötven felfújt lufival alvás, macedón vendégszereplők közreműködése, így a sárkány képének felettem lebegése. Aranyköpések.

„Well, maybe hungarian is a very difficult language. But looking at the polish grammar and the rules… comparing to that even Goran’s bullshits are amazing poetry."

ma

nagyot nőtt az árnyék.

bulgarian rhapsody

Két hét telt el ugyanazon kereszteződés között. Másodszorra odaérkezve egy vadnyugati filmben éreztem magam. Poros út, legalább 30 fok árnyékban, kamion megáll, én fogom a cuccaimat, lepattanok, cipőmbe beleizzadt már fáradt lábam. A sofőr elporol, maradok én, meredten bámulva ugyanarra a helyre, ahol kicsit megváltozott az életem. Kell hát a kitartás, a hit, és kell a Balkán, kicsit, utoljára. És kellenek a barátok, akik velem voltak, féltettek, megöleltek, eljöttek értem, vártak vissza. Mindannyian. És a család. A család, a három generáció keze egymáson pihenve. 750 kilométer volánok mögött, hidegköves márványbúcsú.

Öleld, akit szeretsz, örülj, ha csak egy percet is vele tölthetsz. Örülj a búcsúnak is, mosolyogj az utolsó percig, minden percben, mert a sors meglepetéseket tartogathat. Nagyon sokat. Sosem késő megtanulni nem félni tőle, ha egyszer szembetalálkozol vele a macskaköves úton.

S kevésbé melankólikus anekdota a végére: a galambok a levegő patkányai. Így is van.

egyszeri végkifejlet

Hogy mi vagyok?

Szeretetember. És éppen ezért egy jó nagy adag cápakaja.

-But you have to know, if there is a true willing, there is always, always a way, Miss. Now, you can come closer, just I can hear your heartbeat.