kérdezd meg

miről álmodtam?
Álmaimban láttam a bajszos tolvajt, akit a rendőrség üldöz, ahogy beoson hozzánk menedéket keresve, hozza a bőröndjeit, én toporzékolok és üvöltök az öcsémmel, mégis hogyan teheti ezt a zavaros múlt ellenére, szétgombolom ingemet, még a sebeimet is megmutatom. Aztán a fejem felett lebeg hirtelen a sárkány, közelít a párnámhoz, ó, az a mihaszna macedón, előhúz pár kártyát a fülem mögül, gonosz, mondja ő rám, igyekszik beborítani a sötétséggel, de én nevetek, hiszen, gyerek még, egy kis darab kenhető vaj. Gyorsan el is válunk. Utána lelkiismeretfurdalás nélkül beleálmodtam a tojást, a krumplit, a hagymát és az utcáról felszedett macskát, mert bár megkérdezte, tudtam, nem fogadtunk örökbe semmit. Fogtam a banánt a kezemben, ahogy mondta, de inkább azt, mint az ő kezét. Álmodtam egy teraszról, ahol a rejtéllyel ülünk pálinkázva, aztán hangtalanul elalszunk egymás mellett, mintha ez így menne minden nap. Álmodtam a kis ezredesnőről, aki körbe körbe járkál, és nyughatatlan vérével mindenkivel szembe akar szállni, mindig jobb akar lenni. Őt gyorsan megsajnáltam, de ez a torkomon akadt, hiszen ekkora örökséggel még én sem tudok szembeszállni, bölcsességem, ha van is, korántsem határtalan. S mindent vitt az esti ravasz róka, aki hátradőlve csak nézett halkan és talán jót mulatott. Megjelenésekor összenézés, pajkos mosoly, csak lányok között. Visszahívtam, visszajött, és amíg maradt, addig nyugodt voltam a kis álmomban, amit mindaközben éltem, míg szemem nyitva volt és beszéltek hozzám, sőt, még én jegyeztem el sörnyitóval egy bolgár barátomat, aki elvesztette az egyetlen öt filippínói piszóját részeges ingerültségében. Sok kis világ, sok kis álom, sok kis látszat. Melyik az igazság? Legyen hát minden, egyszerre és semmi sem. Amikor pedig együtt kelek a nappal, sírjon hát az eső helyettem, miközben lustán nyújtózok.

Ha megnyúltam nagyra irány a mesés Kelet.
Güle, güle!

eltűnésről

Здравейте!

no, csak az félreértések elkerülése végett, élek és nem bujkálok, főleg nem a saját lyukamban:) hogy is tehetném?
Jó itt, meg kell állapítsam ismételten. Vannak problémák, üres percek, de azok a Balkán égisze alatt valahogy csak mindig megoldódnak előbb avagy utóbb. Vagy néha csak tudjátok na... kakkantatni kell rájuk, ennyi! A hétvégét indulatokkal feltüzelve Várnán töltöttem, nagyjából volt szerencsém megtanulni spanyolul, kaptam egy kis ízelítőt az éjszakai autóstoppolás világából és vettem tengerészsapkát. Bizonyos források szerint felháborítóan ocsmány... azt én nem tudom, de az emberek tisztelegnek nekem és ez megnyugtat. A héten lakótársam az élharcos, kiküzdötte, hogy mehessünk augusztusban a "rengeteg meló" ellenére kicsit kirándulni Isztambulba. Fogjátok a kicsi fejeteket, bizony, én már látom, milyen szerelmes leszek jövő héttől én egyhamar. Napnyugta Ázsiából nézve... fogd már be, na! Ja, ha végiggondolom, igen, panaszkodhatnék egy sort, ugyanis szomszédom a drága vaskampóval dobál engem, mert megvan győződve róla, hogy uralomra törő orosz lyányka vagyok. Hát, na azért nem. Még nem.
Sorok a szentimentalista stílusban:
...
Hát ennyire futotta. Se ma, se holnap nincs műelemzés:)

presszókávé a galaxyban

Félidőhöz érkezett a kis balkán mese. Mese a hurrikánról, a szerelem úgyis elmúlikról, az elolvadt hóról és az ablaktörlőről. Tanulság a hercegnőről és egy sárkányról, a baseball ütős szomszédról, az öt lovagról, az elrontott gulyásról és a tengerpartról július elsején. Az uszodáról, a szertartásokról, az ordításról, a futásról. Mese sárgán és feketén, a bor mellett skypeolásról, az idegekre menő turbófolkról, az új nyelvről, a kis orkokról, a bátorságról, a félelemről, az álmokról és a jelentésről. A határról, a visszakapott hitről és szeretetről, a választásról, a platós ifáról és az üres bőröndről. Mese a térképről és a dalról, hogy visszajövök. A hegyekről és völgyekről, az új illatokról és ízekről. A sokadik búcsúról, a nemzetekről, a kitartásról, az angol nyelv nehézségéről, a magyar nyelv szigeteléséről, a tekerős cigiről, a balkáni feleség énemről, az utolsó főzet pálinkáról. Mese a MINDEN ÁRONRÓL. De ki az Áron?
Császárság? Királyság.

Azért halkan teszem hozzá, hogy öt fiú olyan gulyást hozott össze, hogy most kivétel nélkül mindenki lelkesen... fosik. Kifehéredtem, tündér lettem, borzalmasan gonosz lelkem most jó házigazda szerepben csillog villog. Nagymama gatya. Sok szeretet. Csókok.

S TÉNY ÉS VALÓKÉNT EMLÍTENDŐ: A HERCEGNŐ NEM TUD ÉLNI A CSODÁS KACAJ, A VARÁZSLÓ ÉS A SÁRKÁNYOK NÉLKÜL. GONOSZ TOLVAJOK, TI MEG KÍMÉLJETEK:) HERCEG MEG NINCS IS!:)

to the top

és én még hogy fostam hazajönni.
Szép dolgokat láttam. Szép dolgokat találtam, hallottam és most régóta, megint először szívemből mondtam is. Nem kerestem a bajt, és lám, most talán nem talált meg, vigyorogtam nélküle is eleget. Leszámítva a 20 ezer forintos büntetést gyorshajtásért. Öcsi, most főzz nekem kávét. Aztán pakolunk. Írd és mondd: őszintén jól éreztem magam. És most vissza. Haza.
Így, így. Élek.

szöged

na, tessék összeszedni mindenkit magát, mert itt vagyok! 20 órás buszút, a magyar határőrség fele azon dolgozik, hogy idő előtt átjussak a határon, most itt kuksolok a sötét szobában, várom édesanyámat, hogy felköszönthessem születésnapján. Talán örülni fog egy kicsit. Itthon vagyok. Minden ugyanolyan, minden más és most mosolygok. Nincs mitől félni. Egyszerűen mindenhol jó. És most már megértem, hogy min őrjöngenek a szlávok, eeej. A határon rengeteg barátot szereztem, csodájára jártak a tekerős dohánynak és annak, hogyan tudhatok ilyen összecsapott bolgár mondatokat gyártani ember létemre.
Azért halkan teszem hozzá, hogy csütörtök este még a tengerparton nyomtam, a homokban őrjöngtem pumpa zenére és a napfelkeltét végignéztem... Balkán, igen, én így szeretem. Kis felkavarodások, egy darab mágus, aki a fülem mögül halássza ki az öngyújtót és egy szubnormál mediterrán barát. Azt hiszem, az a legjobb, ha most magam is azt írom: fogalmam sincs mi történik. De az viszont kurva jó.
Találkozunk.
Találkozzunk!

epic fail: öcsém magamhoz ölelése a határ egyik és másik oldalán, aztán igazoltatás. életem egyik legszebb hete ez. újratöltve.