hajnali öt

tájékán munkatársam rádől a laptopomra és határozottan üvölteti az oroszlánkirály betétdalait, nyilván spanyolul. majd megnézzük a moonwalkert és kidőlünk, ő nyilván befoglalja a king size bed nagyrészét. Reggel megjavítjuk az előszobai lámpát és youtubeozunk beteg tinik módjára. Full compact hetünk volt, megérdemeltük, hogy hajnalba nyúlóan minden összezabáltunk, amit a hűtőben találtunk, olvadt jégkrém, baklava, pestos tészta, majd rakiát és bort termeltünk magunkba. nem panaszkodom, na:) a tábor őrület volt, ennyi kis orkot nem láttam, aki ipari mennyiségben tolta magába a lónyálat és a csipszet. kicsit elkeserítő volt a helyzet, de a szótáram igencsak kibővült. úszómedence, napon kínlódás. és minden oké, annál is okébb, hét közepén várna és a tengerpart. így a jó.
aztán meg nem kell sokat aludni és...
....
.....
:)
de hiszen előre szóltam!:)

ja és a mai napi évfordulóra tekintettel, isten nyugosztaljon kedves Michael Jackson, tudom korán van, de come and see... the moon is dancing.

update: mivel hihetetlen jófej és imádnivaló (ezeket a szavakat miért húzta alá rendszer pirossal?) vagyok, munkatársamtól kaptam kertet, növényekkel, csigákkal. kicsit most instant dzsungel a terasz, de... boldogság van és Stevie Wonder énekel hozzá:)

kulcsszavak

mert ennél többre nem futja.
long distance, pop goes the world, heavy cross, blazing.
új szó: stamina.
rókatekintet, i'm not gay, beer pong amerikai módra, nem is olyan szégyenteljes vereség. kerítésen való belógás, körbefutás, endorfin. szentjánosbogarak, angol akcentus, kis félelmek, kis kérdések, jegeskávé még mindig jó. most pedig összepakolás, tábor, orkok. balatonhiány, de nemsokára tengerpart. igen, igen, mocskos meleg és szép nyarunk lesz.

ma

teljes holdfogyatkozás.
the "whole operation" a lakásunkban fog zajlani, ahogy munkatársam fogalmazott. Olasz, bolgár, lengyel, spanyol és amerikai kollégáim kíséretében ugatjuk majd a holdat és kívánsággal teli cetliket égetünk majd a teraszon, majd feláldozunk egy szüzet, de előtte iszunk egymás véréből. mindenkinek ugyanilyen eseményteljes estét! igen, nincs is jobb, mikor mediterrán faszik tüsténkednek a konyhában és helyi barátunk az otthon előállított tökös rakiát pálinkának hívja.
ma amúgy sok kis orkot nevettettem, énekeltettem és táncoltattam meg. nem is vagyok ám olyan szörnyű. inkább... cukika:) ja, hogy én? igen! nem! dehogy is!

régebben akartam

"Mama always told me not to look into the eye's of the sun
But mama, that's where the fun is"

egy hal élete

"In the bathroom, I cried. I had never cried in a public place. A stranger held me. My legs felt so heavy. I was sick in bed for two weeks... I invented a cold, that turned into a sinus infection, and finally became pneumonia... I remember one day, a shitty day, one of the shittiest days of May ever. I asked my mom to call you. I couldn't get out of bed, couldn't stop crying. I very seriously told my mother:
-Mom... call him.
She looked at me, just looked and said:
-We are not calling anybody."

A héten volt szerencsém úszni az érzelmekben, mármint szemügyileg. Találtam két filmet is, amit jóformán szemlesütve tudtam csak végignézni. Mert minden amit akartam és amit nagyon nem, a párbeszédek, a félelmek, az éjszakák, mind a vásznon volt. Végignéztem, és jól esett. Fura, hogy egy pár tekercs mikre nem tud emlékeztetni. Halvány mosoly, és nyugtázás, hogy együtt élünk, mi, így. Nincs jelen, jövő, múlt, csak végtelen viták az véletlenekről, a következményekről, az önzőségről. Dilemmák? Szerintem olyan, mint a levegőről kerekasztal beszélgetést imitálni. Itt is van, ott is, ilyen is, olyan is. Nem mindegy hát milyen? Életet ad.
Ó, sokszor mennyit tudunk feleslegesen beszélni és mennyi szerepet eljátszani. Okosnak lenni, szomorkodni, kínlódni, tűnődni, majd maszk nélkül csak úgy ülni a teraszon és elmosolyodni valamin. Amikor elmentem, kaptam egy levelet. Néha elolvasom, amikor Szegeden akarom érezni magam. Nem tudtam eldönteni, mi a kedvenc részem benne. Aztán idővel megjelent rajta pár rózsaszín folt. A parfüm nyoma. Egyszerűen már nem szeretek keresni. Így csak el kezdtem találni.
Már nincsenek nagynak hitt dolgaim. Kicsik vannak, abból is pár értékes. Sok mindent eladtam, amiket nem akartam. Amiktől meg akartam szabadulni, az pedig már szépen lassan leválik és eladósorba kerül. Idővel.

Azt hiszem, hiszek a jelekben. Ez itt az.

érzelmi profi

Mutatóba épített falak, tétova döntések, soha le nem folytatott párbeszédek, közeli és távoli félelmek. Megbánás. Hosszúhaj, német akcentus, egymás ignorálása már-már hobbiszerűen. Ezt nem értés, kicsit túlgondolás. Vannak ilyen napok is. Változatosan lehetetlen és nevetséges szituációkban döbbenek rá, hogy sokszor lófaszt sem tudok az emberekről, hát még magamról (a napokban elvetettem az autográfia ötletét is, nyugalom). Mostanában sokszor inkább bárgyú mosolyú autistaként csak arra vágyom, hogy vízeséseket másszak meg, jégkrémet nyaljak, vagy hideg cappuccinót iszogatva nyugodtan tekerjek egy cigit egy olcsó bárban, és igen, ezt még én sem tudom 230 oldalon keresztül ragozni.
Nem kell itt problémázni, nekem még tanácsaim sincsenek, különben is nihil. Keserű a szar, ezt megtanultam, rágcsáltam eleget a szobám sarkában, fortyogva, most már ehhez nincs kedvem és másoknak is melegen ajánlom, hogy szokjanak le róla. Tessék futni, hogy izzadjunk kicsit, tessék mályva teát inni este, reggel nagyot fosni és új napot kávéval indítani. Nem kell félni az ürességtől, így lehet töltögetni, nemcsak APEH kötelezményeket. A hétvégi tréning tanulsága, hogy nem kell folyton fokhagymát zabálni, tömény undort érezni a flipchartok iránt és hajráfot hordani... ha új karriert választhatnék, akkor szívesen lennék egy transzvesztita énekes, aki miután burn out 40 évesen, utána elvégez egy pilóta tanfolyamot és a saját szigete felett repked órákat. Na igen, krízis van, másokat bazmegolásra tanítás, puffog ige ragozása jelenben több külföldi előtt. De minek?
Na, ijesztően fehér vagyok, most teszek ellene.

Ja, meg képem hazatolásának tervszerű izéjének lebegése a fejem felett. na, majd!

дo скоро!