szóval üdv az magasságos Balkánról:)
kedveskéim, nem írtam, gyorsan telnek a napok, a hétvégén Szófiában voltunk, és megint nem sikerült látnunk a várost. Minden mást viszont véghez vittünk. Most, hogy egy kisvárosban tengetem a napomat, Szófia felért New Yorkkal (na jó, kisebb eltérésekkel). Kemény.
No, reagálva elnöktársam fejtegetéseire: azt hiszem, most a helyemen vagyok. Itt sem tökéletes semmi, de olyan dolgok történnek nap, mint nap, amiket sosem fogok elfelejteni. Ma reggel arra ébredtem, hogy munkatársam fekszik mellettem. Itt aludt, mert félt hazamenni egyedül. Felébredünk, megkávézunk, röhögünk, játszunk egy ausztrál társasjátékkal és mr2-t hallgatunk, egyszerűen csak létezünk. Miért nem csinálok olyat, amit élvezek? Sosem volt időm rájönni, mi az, amit élveznék, mert azzal foglalkoztam, ami elkeserít. Rájöttem itt, hogy rengeteget kell még tanulnom, főleg más emberektől és sok dolgot látnom kell, de új szemekkel. Az otthon töltött időben háborgó tenger lettem, csontvázakat tuszakoltam az egyre kisebb szekrényembe és meg is lett az eredménye. Ide jöttem, és itt minden új volt és olyan emberekkel találkozok, akik vigyáznak az álmaimra, anélkül, hogy milliárd éves barátság kötne minket össze. Hogy én mit kezdek velük, az már rajtam múlik. Számomra megtalálni a boldogságot nem könnyű, de itt minél közelebb érzem magam hozzá. Nem színezek. Mosolygok és közben rendezgetem a dolgaimat. Ha valami nem megy, magamat megcáfolva, képes vagyok megint nekirugaszkodni.
Olaszország. Számomra pedig olyan, mintha meg sem történt volna. Ez a Balkán, egy kommunista város, nem éppen a világ közepe, csóróság van, de az emberek otthonná teszik ezt az országot. Nincs itt semmi különleges. Vannak rejtett kincsek. Ha unatkozunk, alakítjuk a magunk családi szappanoperáját, de ez így van rendjén.
Egyszerűen itt vagyok és maradok. A hegyek között.
Na, Lujzika most felelt, leülhet.
bakker tegnap irtam egy feloldalas hozzaszolast, erre mikor megy ki a net? mikor? mielott elkuldenem es persze ugy hogy le se tudjam menteni... aaaaaaaaaaaaaaaaaaah.
VálaszTörlésna, lenyeg: ha jol erzed magad, az mindennel fontosabb. es orulok neked. mert tok mindegy hol vagy es miben ha boldog vagy. es radfer kis boldogasgot tanulni, erezni... na. orulok, tenyleg.
velem is minden megvaltozott mar nem csinalok mumst denisbol, hanem vegre latom, hogy milyen jo es milyen jo hogy megtalaltam... es vegre harmonikusan osszetratozosan vagyunk, kiegeszitosen, nem egoskodosan.... boldogan, mint a mesekben... vagy meg annal is boldogabban, mert ez valoi:)
amugy meg nem erdekes hogy amit dolgozol hoz e barmi elorelepest meg semmi ilyen szarsag.. az a fontos hogy elvezd az eletet es tanulj sokat foleg onmagadrol, es semmi kulsoseg nem szamit, de semmi!! einstein is megmondta nincs sem ter sem ido, csak k ra nem tudta elmagyarazni az embreknek... szoval ezek mind nem szamitanak.... csak legyen mosoly a kis orcadon, es vegre egy pozitivabb oreg nene ozikejet olvastam, koszonom, megnyugodtam, orulok Neked!!!
de szept. 24. en keretik letolni a kis popd az adriara, mert ilyen esemenyek nem zajlanak elnokasszonyok nelkul!! es szertnem latni azt ahogy a huncut vigyor kiul a szaja szelere, Nixoonom, mikor kimondom azt a bizonyos boldogito DA-t!! szoval kerem alassan, vegye ezt invitacionak. es juniusban is szeretettel varjuk, ha megoldhato... gyonyoru ido lesz es a tenger kellemes hofokjat is merendeltem..
csok
puszi
pa
Ha ismeretlen emberként találtam volna rá erre a blogra, akkor azt mondanám magamban, de jó lenne megismerkedni egyszer ezzel a Lujzával. Az olasz blogodat sose olvastam, valamiért kifejezetten idegesített, ezen viszont nem először nézek csodálkozva és mosolyogva magam elé...Vigyázz magadra, és ezt a hozzáállást mentsd át a következő 60 évre, akkor sok baj nem érhet. :)
VálaszTörlésKaresz
U.i.: Egyáltalán nem vagy te "sete-suta" és a lábad se törött, szóval ezt az öreg néne őzikéje hülyeséget felejtsd el minél előbb.:)