eltűnésről

Здравейте!

no, csak az félreértések elkerülése végett, élek és nem bujkálok, főleg nem a saját lyukamban:) hogy is tehetném?
Jó itt, meg kell állapítsam ismételten. Vannak problémák, üres percek, de azok a Balkán égisze alatt valahogy csak mindig megoldódnak előbb avagy utóbb. Vagy néha csak tudjátok na... kakkantatni kell rájuk, ennyi! A hétvégét indulatokkal feltüzelve Várnán töltöttem, nagyjából volt szerencsém megtanulni spanyolul, kaptam egy kis ízelítőt az éjszakai autóstoppolás világából és vettem tengerészsapkát. Bizonyos források szerint felháborítóan ocsmány... azt én nem tudom, de az emberek tisztelegnek nekem és ez megnyugtat. A héten lakótársam az élharcos, kiküzdötte, hogy mehessünk augusztusban a "rengeteg meló" ellenére kicsit kirándulni Isztambulba. Fogjátok a kicsi fejeteket, bizony, én már látom, milyen szerelmes leszek jövő héttől én egyhamar. Napnyugta Ázsiából nézve... fogd már be, na! Ja, ha végiggondolom, igen, panaszkodhatnék egy sort, ugyanis szomszédom a drága vaskampóval dobál engem, mert megvan győződve róla, hogy uralomra törő orosz lyányka vagyok. Hát, na azért nem. Még nem.
Sorok a szentimentalista stílusban:
...
Hát ennyire futotta. Se ma, se holnap nincs műelemzés:)