2011. november 24., csütörtök

így

lehet várni a váratlant, s elengedni az elengedhetetlent. Bár meglehet, ezek nemlétező fogalmak össze-vissza kapcsolása, mint a tejbegríz és sajtos spenótos tekercs egymásutánja. Akkor is kiskatonáim voltatok és maradtok is örökké az első agyonhallgatott számtól az utolsóig. Eh, könnyedség, merre jársz ilyenkor a vége felé? Karonfogva tán a kettős látással?
Lele... Nehéz elbánni egy erősen felfegyverkezett hadsereggel, főleg, ha szabadidejében ősi bizánci ritmusokra lejt:)

Megnyugvás, lassan és remélhetőleg, de nem tervszerűen, az kivitelezhetetlen. Szívembe zárás, és szívemből kizárás. Az eddigi rengeteg kilométer. De főleg az az 1400, aminek egyetlen méterét sem feledem. Hát mégis élek.
És megérte. Nem úgy, ahogyan munkatársam látja powerpointon keresztül, összevágva háromezer képet, alá kétszer ismételve bonjovi itsmylifeját, a dalból vett szövegek wordart jellegű beillesztésével. Nem ilyen egyszerű. Bár... talán... lehetett volna. De ez már valaki más története lesz.:)

Haide. Tragvame.

3 megjegyzés:

  1. rájöttem az elbaszott gondolataimnak, na jó ez egy kicsit túlzás,már mint a gondol szó, nincs fóruma, és már el is kúrtam... akkor mégegyszer

    a frappáns kezdést elcsesztem, de akkor keményen a közepébe
    fekete a mester 60 eltűnésről
    Bazzeg Niki ennyi. ja és hogy nincs értelme, bízom benne, a fentieknél kevesebb

    VálaszTörlés
  2. háhh gondolod, hogy ehhez innom kell?

    VálaszTörlés