faust második része

Miután két és fél hónapig adtam elég melót az öreg ámde drága, karonülő Mefisztómnak, talán ő is kicsit kimerült, most itt vagyok én és a pillanat. Viccesen tud vigyorogni magán az ember, főleg mikor hülyeségeire visszatekintve ütemesen csapkod a homlokára, hogy te édes jó istenem. Balfasz lennék vagy bálvány? Gondolom, egyik sem. Töröltem az eddigi bejegyzéseket, mert az még egy zavarodott emos kislány bologjába se fért volna bele lelkileg. Meg az idézetek miatt geiles, a szekrénybezárt csontvázak miatt szánalmas, az önismereti krízis miatt pedig az átlagosnál is vállalhatatlanabb. Ja, voltam Barcelonában, arról böfögtem egy kabriós szösszenetet, na azt elismerem gyermekemként. A többi jegyzett pelenkát meg... párat össze kellett rendesen kakkantanom, hogy utána lelkiismeret furdalás nélkül kidobhassam a kukába (előtte azért nyilván végigszagoltam az összeset:)
Kicsit a páholyban érezhettem magam, de nem húztam parókát, és magassarkút sem. Úgy öltöztem, ahogy szoktam és nézhettem a múlt idejű műsort. Elnézést, kabarét. És elnézést a kabaréért. Veletek együtt meghajolok a rendezés és a szereposztás előtt és most hazamegyek. Posztkommunista lakótelep, gyárkémény, hegyoldal, köd és az érzés, amire vártam: innen nekem sehová sincs kedvem menni. Itt jó. Limitáltam az életemben előforduló pszichopaták évtizedes átlagát egy főre, megbékéltem mediterrán barátainkkal, megszerettem a brokkolit, egyszerre tudok fürdeni, fogat mosni és vécézni, megtanultam levonni a következtetéseket és felmenni a másodikra lift nélkül és hamarosan a cirill ábécé is menni fog.

No, kedves elvtársaim! A blogot nem azért élesztettem újra, mert olyan bazi sok mondanivalóm van... éppen ellenkezőleg. Jól érzem magam és pont. Terveim vannak és pont. Élvezem, amíg tudom, pont. Viszont tudjátok, mennyire lusta vagyok helyenként leveleket írogatni, ezért ezt így ömlesztve, mind nektek ajánlom. Cserébe tudni szeretném, hogy ti hogy vagytok, jót mulattok-e... nem izzadós kommentekre gondoltam. Csak arra, -bazz, írok már ennek a párának egy pár sort!-ra:)
Várom, várlak benneteket, itt az univerzális térben, meg az új otthonomban is.


Elvetemült Lujza