Na, itt megy ám a kívánságműsor...
Visszatértem a Balkán másik csücskéből, keményen dolgoztam a kiábránduláson, de nem jött össze. Még a cigó gyerekeknek is engedtem, hogy megfogdossák a popómat, cserébe nem raboltak ki:) Így megy ez. Ellenben hajnalban beesünk a macedón főváros első bárjába, és mit hallok... magyar szót. Két fiú, kedvesnek tűnnek. Aztán végül is nem akarom idézni szó szerint, mit mondtak, de a lényeg szépre fordítva:- nekem már mindegy, minden erre forduló férfi szerszámot megkóstolnék.
Hm. Nyilván, nem ilyen csinos keretben. Na, ennek örömére gyorsan letoltam egy ivójoghurtot. Ennyit az otthon ízéről:)
Most gyomorrontással küszködök a sok burek miatt, de az is elmúlik. A "világváros" élvezeti szintjét kissé elrontotta az egyre hevesebben alakuló szappanoperánk, és ami csoda, hogy én ebből ki tudok maradni. Egyelőre, kis lelkemnek most a napsütés és a jéghideg limonádé kell csak. Igen, basszus, tisztítókúrán vagyok, na. Viszonylag sűrű hetek várnak rám, a fotókat meg igyekszem szelektálni és feltölteni nektek. Az orrom csúnyán leégett, az igaz szerelemről, mint olyanról meg van a véleményem, vízhólyagos a lábfejem, képes vagyok néha még mindig a múltba révedve retek szar eurovíziós dalokat hallgatni és nem, még mindig nem megyek haza:)
Ja, karrierterv: dalszövegíró a popszakmában. Szóltam előre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése