kérdezd meg

miről álmodtam?
Álmaimban láttam a bajszos tolvajt, akit a rendőrség üldöz, ahogy beoson hozzánk menedéket keresve, hozza a bőröndjeit, én toporzékolok és üvöltök az öcsémmel, mégis hogyan teheti ezt a zavaros múlt ellenére, szétgombolom ingemet, még a sebeimet is megmutatom. Aztán a fejem felett lebeg hirtelen a sárkány, közelít a párnámhoz, ó, az a mihaszna macedón, előhúz pár kártyát a fülem mögül, gonosz, mondja ő rám, igyekszik beborítani a sötétséggel, de én nevetek, hiszen, gyerek még, egy kis darab kenhető vaj. Gyorsan el is válunk. Utána lelkiismeretfurdalás nélkül beleálmodtam a tojást, a krumplit, a hagymát és az utcáról felszedett macskát, mert bár megkérdezte, tudtam, nem fogadtunk örökbe semmit. Fogtam a banánt a kezemben, ahogy mondta, de inkább azt, mint az ő kezét. Álmodtam egy teraszról, ahol a rejtéllyel ülünk pálinkázva, aztán hangtalanul elalszunk egymás mellett, mintha ez így menne minden nap. Álmodtam a kis ezredesnőről, aki körbe körbe járkál, és nyughatatlan vérével mindenkivel szembe akar szállni, mindig jobb akar lenni. Őt gyorsan megsajnáltam, de ez a torkomon akadt, hiszen ekkora örökséggel még én sem tudok szembeszállni, bölcsességem, ha van is, korántsem határtalan. S mindent vitt az esti ravasz róka, aki hátradőlve csak nézett halkan és talán jót mulatott. Megjelenésekor összenézés, pajkos mosoly, csak lányok között. Visszahívtam, visszajött, és amíg maradt, addig nyugodt voltam a kis álmomban, amit mindaközben éltem, míg szemem nyitva volt és beszéltek hozzám, sőt, még én jegyeztem el sörnyitóval egy bolgár barátomat, aki elvesztette az egyetlen öt filippínói piszóját részeges ingerültségében. Sok kis világ, sok kis álom, sok kis látszat. Melyik az igazság? Legyen hát minden, egyszerre és semmi sem. Amikor pedig együtt kelek a nappal, sírjon hát az eső helyettem, miközben lustán nyújtózok.

Ha megnyúltam nagyra irány a mesés Kelet.
Güle, güle!