Leírom a város nevét, mert erre van ingerenciám. Egy kis krízis, egy kicsit telihold, egy kicsit most mindenki megőrült. Tanulságos beszélgetés. Igazság. Sok fajta út, sok fajta barát és család. Sosem lehet tudni mit hoz a holnap, hogy a lehetőség mikor nyit ajtót, vagy mi mikor nyitunk ajtót. Ez a hely, ez a város, mely a napnál is fényesebben enged szárnyalni és tartalmazza azokat a tanulságokat, amire én mindig is vártam. Nem hibernetikus kamra, közel sem. Szemnyitogatás a vaknak, hogy minden világos legyen. Védtelennek lenni, de megtanulni így élni. Megtanulni a szabadságot, hinni és bízni benne. Ezt viszem haza, bármikor is legyen az. Hümmögés az új kávéfőző felett, tanga vásárlása születésnapra, megaparty, tábor, az utolsó. Meg chalga. Minek tagadjam. A szívemhez nőtt és élvezem.
"Csak magad mögé kell, hogy nézz,
Ki az, aki kiemelt téged
Rombolj le mindent, amihez ma hozzáérsz
Rombolj hát így le engem
Minden, amihez hozzáérsz, nem érzed
Nem tudod, mit lopsz, de
Kezet ráz veled,
elveszi a fegyvered
és kivezet, a fényre.
Rombolj le mindent, amihez ma hozzáérsz
Rombolj hát így le engem és
Rombolj le mindent ami üressé tehet
Így többé semmi sincs ami elkeseríthet"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése