babapopsi

így simulnak most a dolgok. Határozott erővel kitörtem tegnap, spanyol filozófusom alig tudta lenyelni a szavakat, persze mindketten azért megeresztettünk egy-egy mosolyt, miközben becsaptam az ajtót magam mögött, de most csatabárd van a nagy semmi miatt, meg két kiló német gumicukor és töménység az asztalon, karácsonyig nem esszük meg. De amiért írok... a hajnal a nagy főváros repterén talált. Kávékortyolás után fogtuk magunkat és a napfelkeltében az útszélén baktattunk városunk felé. Hideg volt, fésületlen hajam és bőrdzsekim némiképpen feszélyezett, nehogy valaki azt gondolja, hogy elveszett méhecske vagyok. Aztán a hegyek közt hazavezettek minket és így történt, hogy kicsit megint olyan édes volt minden. Zörgő villamosok, taxik, örömhírek, megérzés és búcsú. A többi őrült ember meg nehogy már az én problémám legyen. Egyszerűen jó idő volt. Ideje volt.