ágytál, amire vágytál

Unalmas már ez a panasz nélküli jólét, mi?:)

Amikor megérkeztem, tudtam, hogy elég kisváros ez ahhoz, hogy ne legyen benne úszómedence, amire néha ellenállhatatlanul tudok vágyni. Tegnap viszont egy hatalmas meglepetés várt: elmentünk iszogatni egy titkos helyre. Mintha bekötötték volna a szemem, hatalmas titok övezte a felfedezést: egy hatalmas úszómedence komplexum szarrá zúzva, teljesen lakatlanul, ténylegesen lakat nélkül. (a mellettünk lévő bevásárlóközpont közvetlen közelében- naná, hogy nekem eddig ez fel sem tűnt) És akkor kezdődött a kommandó: a romok közti kutakodás, mászkálás, ablakon kiugrás, tetőről kikémlelés, este a gépházban való felfedezőkörút elektronikus búbánat zenére, rettegés, aztán mezőn szaladás és csillagnézés.
-Medencét akartál, hát most itt van.
-Ja, igaz, sosem tettem hozzá, hogy jó lenne, ha lenne benne víz.

Szép, ha mások figyelnek az álmaidra. Szebb, ha mások valóra váltják és mosolyt csal az arcodra mindez. Eddig is talán volt egy medencém, jobbára, mint minden földi halandók, részint szarral volt megtöltve. Igen sokkal, minőségileg nem is tárgyalnám ezt tovább. Most van egy mágikus, ami üresen áll és önző módon, csak az enyém. Valahol el kell kezdeni. Ez egy nagyon szegény ország, ahol tesznek a törvényekre, a zebra és lámpa még csak nem jelzés értékűek, 1 lakótelepre legalább 50 gazdátlan kutya jut és a rezsó lassan melegszik fel. Tegnap elhívtak egy ünnepségre minket, nem is tagadták, teli lesz cigánnyal, elmentünk, aztán még a polgármesternek is be lettünk mutatva, doboltam, fényképeztem, folklór néniket hallgattam sok percen keresztül egy picsányi művelődésházban. Otthon sosem tettem volna ilyet, de most halacska lettem megint.

Azért ezt meg nektek, hivatásomnak tekintem, hogy terjesszem: ilyen csak nekünk van!