hiteles negyedéves vádirat

Lujza, nemzetközi egyszemélyes hadsereg, szenvelgő alany és bátran küzdő lovagina, na, most, felállhat.

-Tud-e valami konstruktívat mondani az elmúlt 3 hónapról?
-Teljesen megszabadultam.
-Ölt embert?
-Úgy nézek én ki?
-Miért, hogy néz ki egy gyilkos?
-Igaz… Sosem lehet tudni.
-Szándékozik a továbbiakban is rébuszokban beszélni, naivaként viselkedni, lehetetlen helyzetekbe keveredni akár a világ végén is?
-Nem szándékozom, sosem szándékoztam. Ezt dobta mindig a gép. Nagyon remélem, még ezt is fogja egy darabig.
-Mi a helyzet a neurotikus picsasággal?
-Nem ígérhetek semmit, hiszen nem változtam. De a picsulási faktor határozottan kevesebb. Már ahogyan én látom. Kevésbé vagyok hajlamos képzetek szőni az biztonsági öv és borotva alternatív használatával kapcsolatban.
-Mi a helyzet a szívével? Nemrégiben egészségügyi panaszokkal élt.
-Idővel megoldódott minden. Kialudtam magam, kimostam a törülközőm, rendre locsolom a virágomat. És ordítottam egy kurva nagyot, jól esett, ne is kérdezze. Meg néha egészen hangosan nevetek... saját magamon.
-Pedig nem vicces. Szóval, hogyan szolgál az egészsége? Tűri, hogy olyan országban tartózkodik, ahol halott emberek képe virít mindenhol, ahol nem használnak latin betűket és a népesség fele raccsol?
-Imádom a raccsolást.
-Nem fél?
-A raccsolóktól?
-Nem. Tudja azt maga jól.
-Azt hiszem, már nem. Két dolgon már nem kesergek soha többé: amin nem lehet változtatni, és amin lehet. Mélységemben is, magasságomban is a saját hősöm voltam, még ha ezt a bizarr rajzfilmet kívülről szemléltem. Kissé narcisztikus, tudom én, de minden pillanat kellett ahhoz, hogy most 2011. május 26-át írjunk. Amúgy meg több száz kóbor kutyával együtt sétálok nap, mint nap.
-Otthon?
-Más dolgom nincs: élvezem.
-Itthon?
-Még inkább. Bár hallottam, van újfajta Túró Rudi… megpróbálnám. Meg Propi, meg Pivó, meg Vértó, meg szökőkút a Dugonics téren és Barátok közt a tévében.
-Bűnösnek érzi magát?
-Őszintén? Semmiben sem.
-Rendben, kegyesen elengedem, ha megígéri, soha többet nem baszakszik saját magával. És ne húzza a száját!
-Mosolyra se?
-Komolytalan. Mint mindig. Kérem a következőt!