Bevallom, nem is kicsit, de büszkeséggel töltött el, mikor a napokban kolleganőm mérgesen szidalmazott valakit, majd akkor rám nézett, hogy velem szeret együtt dolgozni, mert európai vagyok. Nem tudom ugyan, mit takar ez valójában, de úgy érzem néha az, ahogyan éltem eddigi kis életkémet, ide-oda csámborogva, a pontokat még nem összekötve, szóval ez mind úgy fizetődik ki, mintha egy OTP automata előtt állnék. Lassan ki kell húznom magam, hogy igen, láttam dolgokat, amiért érdemes volt adott napon egy másik légtérben ébredni, mégha a csípakotorás nem volt mindig a legkellemesebb.
Egyszer a emblematikus ötös trolin egy nigériai faszi ült mellém:
-Most ide ülök. Nem tudom, meddig mész, de őrizni foglak, én leszek addig a gorillád, te meg látom nem félsz a külföldiektől. Úgyis, ameddig itt vagyok veled, senki más nem mer rád nézni.
És egy ilyen jó arcnak még utána én adtam életvezetési tanácsot.
Van úgy, hogy az ember nyakába töménytelen szabadság szakad és nem tud vele mit kezdeni. De van úgy, hogy tud, és akkor itt jönnek ezek a napok. Kis időutazás, meleg rakia mézzel, alacsony árak, balkáni körülmények, légisziréna gyakorlat, gyereknapi x-faktor, egy órás ebédidő, 300 forintos déli menü, fekete X5-ös előtt vágtató cigányhorda a szófiai Üllői úton, és én ezt akkor sem értem, de ahogy egy évvel ezelőtt Szófiában földrengés volt, úgy akár most is megnyílhat alattam a föld. Csak tessék, csak tessék.
Azért az elfogultságomat szívesen kiszínezném a napokban látott Boyko Borisov (legnagyobb maffiavezét alias miniszterelnök) főszereplésével készült interjúval, amiben kerek perec közölte, hogy itt nincs korrupció, ez csak -felsorolt két francia bulvárújságírót- koholmánya. Aha. "My people are clean."
Fuck yeah.
Öcsisajtok, amúgy 2000. Elértük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése