Nem tudunk mit tenni... beleégett, beleépült, már bekövesedett. Ránk tör, gyötör, kávé közben, a trolin, egy cukrászdában, az utcasarkon, egy értekezleten, a bankban. Pedig nem akarjuk, küzdünk szakadatlanul. Szorítjuk. Még erősebben. De agyunkban egy halovány szelvény örökre be lett kódolva. És nehéz... nagyon nehéz lesz ezt bárhogyan is, bárkinek is megmagyarázni, anélkül, hogy a visszaidézéssel együtt ne lúdbőrözzünk és ne érezzük úgy, hogy elcseppen és a szikrák hirtelen olthatatlan lánggá változnak.
És összefossuk magunkat a röhögéstől.
Szeretettel ölel: UBORKA.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése