govoris bulgarszki? ne, ne,... eee....da da da!

Már fel sem szálltam a buszra, de már közölték velem, hogy milyen jól beszélek bolgárul. Már akkor felpörögtek a cseresznyék a szememben, hogy na, megütöttem a főnyereményt. Így el kezdtem nem aggódni:) az út végére megkaptam a sofőr telefonszámát, továbbá úgy őrködtek felettem, hogy éppen a bugyimat nem mosták ki. El is felejtettem, hogy fehér bőrrel, vörös hajjal milyen könnyű itt boldogulni. Ez jelzem, még mindig változatlan.

Amúgy hihetetlen jó volt megérkezni. Mindezt annak fényében firkantom, hogy hajnal ötkor a minket fogadó bolgár határőr annyira részeg volt, hogy minimum három sorompón esett át, míg elért a buszunkhoz. Fütyülve és ordítva.

Most éppen nem csinálunk semmit, mindezt a 16. emeleti kuckóban, ahol remélhetőleg ideiglenes szállásom van. Eredetileg ez időtájban kávéztunk volna egy adott helyen, de lakótársamra rájött a hígfosás, ezért nyugi van. Most itt szépen kuncogok magamban, aztán lehet, hogy én vagyok a következő a sorban. Tegnap meg egy kis buliba is csöppentem: életemben nem találkoztam ennyi nemzet fiával. Persze az első és legfontosabb kérdés: mi a fa..t csinál itt egy domonikai srác? Haha, call center meg bolgár barátnő. Tudom ajánlani, rakat pénz és minden külföldi ott nyomul.

Na két hónapos életkém kezdetéről még azért pár szösszenet: balkáni barátainkat a fővárosban igen csak megütötte a nyugat szele, sikerült pár hónap alatt felhúzniuk egy új metró vonalat, továbbá ha hallják az akcentusodat, akkor egyből angolul kezdenek kavarni, így eddig az 50 éves, az utcában lakó hajléktalanon kívül nem sok alkalmam volt nyelvgyakorolni, és már most látom, ez hiányzik kicsit. Az utcák szélesek, helyenként elzárva a tömegközlekedéstől, nincs tömegnyomor, és az idő tökéletes.

Holnap elballagok a jövendőbeli munkahelyemre, ott bemutatom magam, aztán megnézünk munkatársnőmmel egy albérletet, ami, ha tetszik kiveszem, és ellibbenek innen. Kellene azért az a különszoba. Teszem hozzá, most nagyon jó dolgom van, főznek rám, és addig alhatok, ameddig akarok. Még. A következő hétvégére is találtak nekem programot: mehetnék Bukarestbe az itteni szervezésű GayTours-szal. Na mondom fasza, tehetem a mérlegre: 60 euróért full hotel ellátás egy minibuszban vergődve 14 meleg sráccal, vagy pedig szeretett exvárosomban kószálás. Ne kövezzetek meg a döntésemért.:)

Apropó: tegnap találkoztam egy lovech-i fiúval, akit régebbről ismertem már. A diszkóban vaskos termetével elém magaslott, és őszintén mondta, hogy lenyűgöztem, mert visszajöttem. Ez az, amit ő nem fog sosem érteni. De nem is kell.
Egy kicsit, másképpen, de azért mégis, máshol, de otthon vagyok.

csókosság, látjátok csak jött ez az instant karma.
update: még ha nem is volt olyan instant:)