mágneses

a vihar, amibe belekerültem, az időmmel, mint mellesleg tényezővel elszámolni nem tudok. ismét eltelt egy hét, és mint egy kezdő csattanó maszlag függő, egyszer csak sötét van, világos, sötét van, világos, kész, kisfiam, mit ülsz kint az erkélyen már napok óta?
Viszont pár befejezett gin tonic után határozottan állíthatom, hogy kinin allergiám van, a szám kb. úgy néz ki, mint egy jól mosott geronazzó máriának, a hasam pedig egy laza 8 hónapot jelez. A másik okot, miszerint nem bírom a piát, kizártam.
Ja, és egy jó tanács: másnaposan, külföldi országban ne tekeregjél, hogy levest akarsz enni, mert ma pont így köszöntött rám a sárgarépakrém borzadály, és a szomorú, hogy mind megettem... kenyér nélkül! Egyszerűbbnek találtam, mint elmagyarázni, hogy én baszottul utálom, csak nem tudtam, hogy van a köcsög répa bolgárul. Finom volt azért.

Tegnap egy sarkon befordulva karácsony illatot éreztem. Nem a fahéjnarancsfenyőégafa, hanem az utca illata december vége tájékán. S ma, mikor kifordultam a bölcsőmből, és legurultam az utcára azt hittem Olaszországban vagyok. A kellemesebb részében. Muzsikáltak az utcán, az emberek lazán sétálgattak, kávéval nyakon öntve... mert most olyan idő van, és olyan brutálisan kék az ég, mint a tenger volt ezen a nyáron. Kiszabadultak az emberek, egyhetes masszív röcsögés és viharok után. Ismét színesedünk.

Megyek, kivetem magam egy padra és halászok merítek magamnak egy csipetnyi vagy maréknyi boldogságot... itt minden úgyis olcsóbb:)

update: anyu, ne, ne reménykedj, nem fogom megszeretni a répát, az sem szeret engem. Ezt onnan tudom, hogy sajnos az egész kuliánáris élvezetet a szivárványsárga minden árnyalatában khm... szóval... késő délután viszontláthattam.